Úgy ült le a kanapéra, mintha
vendég lenne saját, nemrég visszakapott, rendezett, hideg otthonában, ami
egy idegen otthon nyugalmára emlékeztette.
Se sentó en elsofá como
sifuera una visita en supropia casa que, recientemente recuperada,
arregladayfría, recordaba la
tranquilidad de una casa ajena.
C.L.
Natália
Litvinova
Olyan Üres a ház, hogy fehér vagyok mint a vászon
Sklovszkij ezt írta
Román Jakobsonnak:
Amíg a madarak
alszanak, egy ág tartja őket.
Így kellene tartanunk egymást.
Mindjárt
kezdődik a búcsú szertartás.
Anélkül megyek
el, hogy bármit mondanék ennek a háznak.
Próbálj
tartóztatni, beszélj éjszakánként.
Nem keresem,
hogy honnan jönnek a suttogások.
Inkább alaposan
kitakarítom, mint hogy a szemébe nézzek.
Settenkedés a
nedves ronggyal,
a nedvesség
megnyugtat.
Aztán összegömbölyödöm.
A daruval álmodom,
ami jön, hogy
küldetését beteljesítse.
 |
| Шкловский Виктор Борисович (1893-1984) - русский, советский писатель, художественный критик, литературовед, теоретик искусства. |
LA CASA ESTÁ TAN
VACÍA QUE SOY UNA TELA BLANCA
Shklovski le
escribió a Román Jakobson:
los pájaros se
sostienen de una rama
hasta cuando
duermen. Así deberíamos sostenernos.
Pronto
comenzará el ritual de la despedida.
Partiré sin
decirle una sola palabra a esta casa.
Intenta
retenerme, habla por las noches.
No indago de
dónde vienen los murmullos.
Prefiero
limpiarla con esmero para no mirarla a los ojos.
Gateo con el
trapo mojado,
la humedad me
tranquiliza.
Después me
acurruco. Sueño con la grúa
que viene a
concretar la misión.
 |
| Рома́н О́сипович Якобсо́н |
 |
| Жизнь как роман |
(... o, dos de vida, una novela)
BAGDAD* TETŐIT
SZIRMOK BORÍTJÁK
írok neked,
miközben visz a vonat. A vagonok zötyögése megadja a sorok ritmusát. Néhány
napja említettél nekem egy régi levelet, amiben a nyomja a lelkem-vől írok neked.
Az ezzel kapcsolatos fordítói tapasztalataimról kérdeztél, azt mondtam neked, hogy úgy
kezeltek, mint egy selyemhernyót, aki szövetet sző. Az ölembe teszem a „hogyan írjunk
verset" című könyvet. A Buenos Aires-i vonatok már nem olyanok, mint
gyerekkoromban. Sehol egy erdő, amin a fáradt szem megpihenhetne. Van egy másik
könyv a táskámban és kibontakozni látszik Majakovszkij iránt soha eddig
nem érzett szerelmem. Szklovszkijnak** tartozom vele, a bagdadi tetőket
borító szirmok leírásáért, azért a nyugodt nosztalgiáért, ami most beborít
engem.
* Baghdati
PETALOS CUBREN
LOS TECHOS DE BAGHDADI
Te escribo
mientras el tren me lleva. El balanceo de los vagones le da cadencia a los versos.
Hace unos días me nombraste una vieja carta en la que te anoté mepesa el
alma. Me preguntaste sobre aquella experiencia mía como traductora,
te dije que me trataron como a una larva que deglute seda para largar un
tejido. Pongo "cómo hacer versos" en mi regazo. Los trenes de
Buenos Aires no son como los de la infancia. Ningún bosque para apaciguar la
pesadez de la mirada. En la cartera tengo otro libro ruso y el amor que no sentía
por Maiakovski acaba de pronunciarse. Se lo debo a Shklovski, por su
descripción de los pétalos que cubren los techos de Baghdadi, por la nostalgia
tranquila que ahora me envuelve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése