Carta... (Natalia Litvinova)

Natalia Litvinova                                                 

FELSZÓLÍTÁS                                                                                                                                                        

 

Nagy és

piros ajkaidat

csak magamnak

akarom.

A bizonytalanság

szellemeinek 

házában 

vagyok.

Azt akarom,

hogy nagy

és piros ajkaid

felfalják őket.

RICARDO CELMA 

IMPERATIVO

Tus grandes

y rojos labios

los quiero

solo para mí.

Estoy en la casa

donde se expresan

los espíritus

de la inseguridad.

Quiero

que tus grandes

y rojos labios

los devoren.

LEVÉL A MOZDULATLANSÁGRÓL

Felébredtem, és néztem a kertet. Észrevettem egy macskát, aki engem figyelt 

mint egy hideg kő vízköpő. Addig  néztük egymást, amíg meg nem dörzsöltem 

a szemem. Nem tudtam visszaidézni az álmom. El kellett képzelnem magunkat. 

A folyónál a holdfényben. Az ezüstös porban, ami  megfestette a vizet. 

Nevettem, mert én voltam a nevetésed erőtlen folytatása. Azon voltam, hogy a tiéd 

tovább tartson bennem. Te kiúsztál a partra. Én ottmaradtam,  felidézve borzongásodat.

CARTA DE LA INMOVILIDAD

Desperté y miré el jardín. Vi a un gato observándome como una gárgola de 
piedra fría. Nos miramos hasta que me froté los ojos. No pude recordar lo 
soñado. Tuve que imaginarnos. En el río debajo de la luna. En el polvo 
plateado que teñía el agua. Me reía porque yo era continuidad débil 
de tu risa. Mi trabajo consistía en que lo tuyo se prolongará en mí. 
Te fuiste nadado hacia la orilla.   Me quedé reproduciendo tu estremecimiento.

Annie Veitch

A RUHÁK ALATT

Odarohantam a szekrényhez, és magamra rántottam az összes ruhát. Ő úgy nézett rám, mintha egyszerre lennék nő és férfi.. A ruhák alatt eszembe jutott az a fotó a tó vizében megmerítkező meztelen nőről. A víz elsimította a domborulatait. Megborzongtam megtisztult nőiességétől. Megérintettem a melleimet. És mintha visszakerültem volna a születésem pillanatába, én magam emlékké kezdtem válni. Önhatalmú amit látunk. Az üvegből homok lesz. Közted és köztem van a látcsöved. Egy sivatag van elmerülő saját magam és te közötted. Tégy magadévá. Magáévá tesz. Előtte rám mosolyog, mintha ez az egész nem az én számból jött volna.

DEBATO DE LOS VESTIDOS

Corrí hacia el armario y me arrojé todos los vestidos.

Es que él me había mirado como si yo fuera hombre y mujer a la vez.

Debajo de los vestido recordé esa foto de la mujer desnuda y sumergida en el lago. El agua le

había borrado las curvas. Me estremeció su femineidad lavada. Me toqué los pechos. Y es

como si se hubieran desplazado al día de mi nacimiento y yo toda comenzaba a ser recuerdo.

Lo visto es arbitrario. El vidrio se hace de arena. Entre vos y yo están tus anteojos. Hay un

desierto entre yo sumergida y vos desierto. Tómame. Me toma. Antes me sonríe, como si todo

esto no hubiese salido de mi boca.

LEVÉL  A  HASRÓL

Meg kellett fordítanom a könyveket,

hogy ne lássam a neved.

A neved. Abszurdnak tűnik.

De földrengést okoz.

Hasadékok nyílnak, mindenhol halottak.

Élőbbek mint valaha.

Mit csináljak?

Csukjam be a tükröt?

Láttam, ahogy nézel.

Ma azt álmodtam, hogy egy emberekkel teli házban vagyunk.

Értem jöttél. Boldog voltál, még ha

ferdén néztek is ránk. Boldog voltál.

Megcsókoltuk egymást. A csípőmre tetted a kezed.

Egy vékony ruha volt rajtam.

Először éreztem ilyen közel a kezed a hasam bőréhez.

Azt gondoltam, hogy az a kéz örökre ottmarad.

Könyvudvar(Thames 1762, Palermo)

CARTA DEL VIENTRE

Tuve que dar vuelta los libros

para no ver tu nombre.

Tu nombre. Parece absurdo.

Pero implica un temblor de tierra.

Apertura de grietas, muertos

en todas partes. Más vivos

que nunca.

¿Qué voy a hacer?

¿Cerrar el espejo?

Te vi mirarme.

Hoy nos soñé en una casa llena de gente.

Venías por mí. Te veías feliz aunque

nos miraran con malicia. Eras feliz.

Nos besábamos. Ponías tu mano sobre mi cadera.

Yo tenía un vestido de tela muy fina. Era la primera

vez que sentía tu mano tan cerca de la piel de mi vientre.

Pensé que esa mano ahí sería para siempre.

Libros del Pasaje (Thames 1762, Palermo)