Lilian
Elphick
A katonanő
„Én gyalog jártam. Ő
lovon. Lepényt sütöttem, mostam a ruháit, nedves kendőt raktam a tarkójára.
Bőrrel élesítettem a kést, felvertem a szappant és tartottam a tükröt. Sokszor
elvetéltem a lövészárokban. Annyi vér volt. Nem szerette azt, ahogyan
borotválom. Félt tőlem. Azt mondta egy napon majd megyek és elvágom a torkát.
És a földön rugdosott. Ezért aznap reggel tartottam neki a tükröt. A három
fényjelzést követőena barátnőm fogta a 30-30-asát és szíven lőtt. Ahogy kértem
tőle. Őt ott helyben szitává lőtték. Ez az eset nem maradt titokban a
forradalom előtt; úgy emlegettek minket, mint a két bátor leszbikust."
La
soldadera
"Iba a pie. Él, a
caballo. Asaba las tortillas, lavaba sus ropas, colocaba panos húmedos en su
cuello.Mantenía el filo de la navaja con el cuero, revolvía el jabón y era
guardadora del espejo. Muchas veces perdí criaturas en la trinchera. Tanta era
la sangre. Es que a él no le gustaba mi modo de afeitarlo. Me tenía miedo.
Decía que cualquier día iba yo y lo degollaba. Y me pateaba en el suelo. Por
eso, esa manana, le sostuve el espejo. Ante las tres senales de luces, mi
comadre tomo su 30 - 30 y me encajó la bala en el corazón. Tal cual le pedí. A
ella la acribillaron ahí mismo. Este hecho no pasó inadvertido para la
revolución: nos recordaron como valientes lesbianas."
Ezek
a Vallomások beleférnek
a minifikció műfaj keretébe, amelyre a hagyományos elbeszéléstől eltérő
szabályok vonatkoznak. A különösen terjedelmes mini elbeszélések legfeljebb
három, de általában egy oldalasak vagy akár néhány sorosak is lehetnek. Mint
ahogy ezt gondolhatnánk, ilyen rövid terjedelemben nem lehet bonyolult
szálakat, sem jellemzéseket, vagy létező világokat feldolgozni. Ezért az írónak
-sokan gyakorolják ezt az irodalmi műfajt- más formákat kell találnia arra,
hogyan lepje meg és bűvölje el az olvasót. Ekkor merül fel az irónia, a humor,
a szellemesség, a szójátékok, a párhuzamok keresése klasszikus írók műveinek
említésével, „aki jó társaságba keveredik"...alapon. A minifikciók írói
azt kockáztatják, hogy szövegeik felejthetőek, mellékesek lehetnek. Mégis
vannak, akik úgy írják meg azokat, hogy az olvasó emlékezetébe vésődjedenek. Lilian
Elphick jó fajta eszközökkel éri ezt el. Könyve hat azonos című elbeszéléssel
indul, melyek A selyem suhogása címet
viselik. Ez a hat fejezet, amely egy két csavargó által elkövetett gyilkosságot
mesél el, összefonódik és valódi regénnyé kovácsolódik össze... talán a
kisregény találóbb, mivel mindössze nyolc oldalról van szó, mégis teljes
történetet sugall, amely tökéletesen összeáll az olvasó fejében. Olyan
telitalálat ez, amelyhez hasonlót nem láttam e műfajban. Ezután következik még
jónéhány mininovella, melyek nem térnek el a hasonló elbeszélések fő
jellemzőitől. Egészen addig, amíg el nem érünk a harmadik részhez, amely az Egyéb
eshetőségek átfogó
cím alatt meséli el nekünk a lepedő, a barátság, a szerelem, a cipő, a
szomorúság, stb. Igaz történetét. Ezekben,
szakítva a sémákkal, nehezen elérhető eredményre jut, amely felfedi kivételes
tehetségét. Az igaz történet a cipőről
címűben azt mondja: „ Freud-i
értelemben a láb a phallosz, ahogy a cipő a
vagina." Az "
Igaz történet a barátságról-ban pedig;
„ Cool Pozzo és Al Caparra nem barátok többé. Az élet
gondoskodott róla, hogy a történelmi űrben
feltartóztathatatlanul eltévedt puskagolyók becsapódása elválassza őket
egymástól." És az arra vonatkozó részben tájékoztat
minket arról, hogy „ a lepedőt
Rashid Sab-Anah, kairói kelme és szőnyegárus
találta fel 1000-ben." Ezekben a
mininovellákban, melyek a műfaj legjobbjai közé tartoznak van szellemesség, van
humor és van meglepetés, nem nevezhetőek sem feledhetőnek, sem mellékesnek.
Egy
pirosruhás lány vallomásai Lilian Elphick
Mosquito
Comunicaciones, Santiago de Chile, 2013
Por Antonio Rojas Gómez
Estas
Confesiones se enmarcan en el
casillero de la minificción, que tiene sus propios cánones, diferentes a los de
la narrativa convencional. Los mini cuentos tienen a los sumo tres páginas, los
de extensión exorbitante, pero suelen acomodarse en una, e incluso en algunos
pocos reglones. Como es fácil imaginar, en tan breve espacio no se alcanzan a
desarrollar tramas complejas, ni estudios de personalidad, ni mundos posibles.
De manera que el escritor -y hay tantos que ensayan esta modalidad literaria-
debe buscar otras formas de sorprender y encantar al lector. Entonces surgen la
ironía, el chiste, el ingenio, los juegos idiomáticos, las menciones de autores
clásicos, de obras en las que parece buscarse amparo, en el entendido de que
quien a buen árbol se arrima... El riesgo que corren los autores de
minificciones es que sus textos resulten olvidables y prescindibles. Pero los
hay que se las arreglan para permanecer en el recuerdo del lector. Lilian
Elphick lo consigue con recursos de buena ley. Su libro se inicia con seis
relatos que llevan el mismo título: El crujido de la seda. Y
estos seis episodios, que dan cuenta de un homicidio presenciado por dos
harapientos, se entrelazan y forjan en su conjunto una verdadera novela. mininovela queda mejor, pues alcanza
solamente a las ocho páginas, pero consigue sugerir una historia completa que
se forma bien acabada en la mente del lector. Un acierto que no he visto en
otras creaciones del género. Luego viene un conjunto de mini cuentos que no se
diferencian de la línea general de este tipo de relatos. Hasta que llegamos a
la tercera parte, que bajo el título genérico de Otras
verosimilitudes nos da cuenta de La
verdadera historia de... la sábana, la amistad,
el amor, el zapato, la tristeza, etc. Y en ellas, la autora rompe esquemas y
consigue logros difíciles, que revelan un talento fuera de lo común. En La
verdadera historia del zapato dice: "
En sentido freudiano el pie es al falo como el zapato es la vagina". Y
en La verdadera historia de la amistad, "Cool
Pozzo y Al Caparra ya no son amigos. La vida se encargó de distanciarlos a
punta de balas huérfanas irremisiblemente perdidas en el espacio de la
historia". Y en la sección correspondiente nos
informa que la sábana "fue inventada por
Rashid Sab-Anah el ano 1000, vendedor de telas y alfombras en El Cairo". Hay
ingenio, hay humor, hay sorpresa en estos mini cuentos que figuran entre los
mejores del género y que no resultan olvidables ni prescindibles.
Confesiones
de una chica de rojo Lilian Elphick Mosquito
Comunicaciones, Santiago de Chile, 2013.
forrás: http://lilielphick.blogspot.com
forrás: http://lilielphick.blogspot.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése