2014. január 28., kedd

La soldadera





Lilian Elphick




A katonanő

„Én gyalog jártam. Ő lovon. Lepényt sütöttem, mostam a ruháit, nedves kendőt raktam a tarkójára. Bőrrel élesítettem a kést, felvertem a szappant és tartottam a tükröt. Sokszor elvetéltem a lövészárokban. Annyi vér volt. Nem szerette azt, ahogyan borotválom. Félt tőlem. Azt mondta egy napon majd megyek és elvágom a torkát. És a földön rugdosott. Ezért aznap reggel tartottam neki a tükröt. A három fényjelzést követőena barátnőm fogta a 30-30-asát és szíven lőtt. Ahogy kértem tőle. Őt ott helyben szitává lőtték. Ez az eset nem maradt titokban a forradalom előtt; úgy emlegettek minket, mint a két bátor leszbikust."

La soldadera

"Iba a pie. Él, a caballo. Asaba las tortillas, lavaba sus ropas, colocaba panos húmedos en su cuello.Mantenía el filo de la navaja con el cuero, revolvía el jabón y era guardadora del espejo. Muchas veces perdí criaturas en la trinchera. Tanta era la sangre. Es que a él no le gustaba mi modo de afeitarlo. Me tenía miedo. Decía que cualquier día iba yo y lo degollaba. Y me pateaba en el suelo. Por eso, esa manana, le sostuve el espejo. Ante las tres senales de luces, mi comadre tomo su 30 - 30 y me encajó la bala en el corazón. Tal cual le pedí. A ella la acribillaron ahí mismo. Este hecho no pasó inadvertido para la revolución: nos recordaron como valientes lesbianas."





Ezek a Vallomások beleférnek a minifikció műfaj keretébe, amelyre a hagyományos elbeszéléstől eltérő szabályok vonatkoznak. A különösen terjedelmes mini elbeszélések legfeljebb három, de általában egy oldalasak vagy akár néhány sorosak is lehetnek. Mint ahogy ezt gondolhatnánk, ilyen rövid terjedelemben nem lehet bonyolult szálakat, sem jellemzéseket, vagy létező világokat feldolgozni. Ezért az írónak -sokan gyakorolják ezt az irodalmi műfajt- más formákat kell találnia arra, hogyan lepje meg és bűvölje el az olvasót. Ekkor merül fel az irónia, a humor, a szellemesség, a szójátékok, a párhuzamok keresése klasszikus írók műveinek említésével, „aki jó társaságba keveredik"...alapon. A minifikciók írói azt kockáztatják, hogy szövegeik felejthetőek, mellékesek lehetnek. Mégis vannak, akik úgy írják meg azokat, hogy az olvasó emlékezetébe vésődjedenek. Lilian Elphick jó fajta eszközökkel éri ezt el. Könyve hat azonos című elbeszéléssel indul, melyek A selyem suhogása címet viselik. Ez a hat fejezet, amely egy két csavargó által elkövetett gyilkosságot mesél el, összefonódik és valódi regénnyé kovácsolódik össze... talán a kisregény találóbb, mivel mindössze nyolc oldalról van szó, mégis teljes történetet sugall, amely tökéletesen összeáll az olvasó fejében. Olyan telitalálat ez, amelyhez hasonlót nem láttam e műfajban. Ezután következik még jónéhány mininovella, melyek nem térnek el a hasonló elbeszélések fő jellemzőitől. Egészen addig, amíg el nem érünk a harmadik részhez, amely az Egyéb eshetőségek átfogó cím alatt meséli el nekünk a lepedő, a barátság, a szerelem, a cipő, a szomorúság, stb. Igaz történetét. Ezekben, szakítva a sémákkal, nehezen elérhető eredményre jut, amely felfedi kivételes tehetségét. Az igaz történet a cipőről címűben azt mondja: „ Freud-i értelemben a láb a phallosz, ahogy a cipő a vagina." Az " Igaz történet a barátságról-ban pedig; „ Cool Pozzo és Al Caparra nem barátok többé. Az élet gondoskodott róla, hogy a történelmi űrben feltartóztathatatlanul eltévedt puskagolyók becsapódása elválassza őket egymástól." És az arra vonatkozó részben tájékoztat minket arról, hogy „ a lepedőt Rashid Sab-Anah, kairói kelme és szőnyegárus találta fel 1000-ben." Ezekben a mininovellákban, melyek a műfaj legjobbjai közé tartoznak van szellemesség, van humor és van meglepetés, nem nevezhetőek sem feledhetőnek, sem mellékesnek.

Egy pirosruhás lány vallomásai Lilian Elphick

Mosquito Comunicaciones, Santiago de Chile, 2013



Por Antonio Rojas Gómez

Estas Confesiones se enmarcan en el casillero de la minificción, que tiene sus propios cánones, diferentes a los de la narrativa convencional. Los mini cuentos tienen a los sumo tres páginas, los de extensión exorbitante, pero suelen acomodarse en una, e incluso en algunos pocos reglones. Como es fácil imaginar, en tan breve espacio no se alcanzan a desarrollar tramas complejas, ni estudios de personalidad, ni mundos posibles. De manera que el escritor -y hay tantos que ensayan esta modalidad literaria- debe buscar otras formas de sorprender y encantar al lector. Entonces surgen la ironía, el chiste, el ingenio, los juegos idiomáticos, las menciones de autores clásicos, de obras en las que parece buscarse amparo, en el entendido de que quien a buen árbol se arrima... El riesgo que corren los autores de minificciones es que sus textos resulten olvidables y prescindibles. Pero los hay que se las arreglan para permanecer en el recuerdo del lector. Lilian Elphick lo consigue con recursos de buena ley. Su libro se inicia con seis relatos que llevan el mismo título: El crujido de la seda. Y estos seis episodios, que dan cuenta de un homicidio presenciado por dos harapientos, se entrelazan y forjan en su conjunto una verdadera novela.   mininovela queda mejor, pues alcanza solamente a las ocho páginas, pero consigue sugerir una historia completa que se forma bien acabada en la mente del lector. Un acierto que no he visto en otras creaciones del género. Luego viene un conjunto de mini cuentos que no se diferencian de la línea general de este tipo de relatos. Hasta que llegamos a la tercera parte, que bajo el título genérico de Otras verosimilitudes nos da cuenta de La verdadera historia de... la sábana, la amistad, el amor, el zapato, la tristeza, etc. Y en ellas, la autora rompe esquemas y consigue logros difíciles, que revelan un talento fuera de lo común. En La verdadera historia del zapato dice: " En sentido freudiano el pie es al falo como el zapato es la vagina". Y en La verdadera historia de la amistad, "Cool Pozzo y Al Caparra ya no son amigos. La vida se encargó de distanciarlos a punta de balas huérfanas irremisiblemente perdidas en el espacio de la historia". Y en la sección correspondiente nos informa que la sábana "fue inventada por Rashid Sab-Anah el ano 1000, vendedor de telas y alfombras en El Cairo". Hay ingenio, hay humor, hay sorpresa en estos mini cuentos que figuran entre los mejores del género y que no resultan olvidables ni prescindibles.

Confesiones de una chica de rojo Lilian Elphick Mosquito Comunicaciones, Santiago de Chile, 2013. 


forrás: http://lilielphick.blogspot.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése