Latin Amerika

Pedro Guillermo Jara

Íbisz

Egy ködös éjszakán hazafelé tartok, mikor egy íbisz száll a vállamra.

-         - Menj tovább és kövesd az utasításaimat! Szót fogadok.

-         - Tarts jobbra ezen az utcán! Jobbra tartok.

-         - Fordulj balra! Befordulok.

-         - Térj be ebbe az utcába és menj el a végéig! Betérek az utcába és elindulok a vége felé.

-         - Állj meg itt! Megállok.

-         - Csöngess be! Becsöngetek.

-         - Várj, amíg kinyitják az ajtót! Várok.

A szemöldökfa alatt egy férfi alakja körvonalazódik ki az ellenfényben.  Az íbisz a férfihez repül,  a teret zöld fény ragyogja be. Várok. A madár a férfit vizsgálja:

teste forog, felemelkedik, leereszkedik, átlátszó akár egy hologram. Az íbisz vizsgálgatja, tapogatja és jegyzetel. Minden mozdulatot részletez, mint egy közjegyző.

A ragyogás megszűnik, a férfi becsukja az ajtót, mi pedig elmegyünk arról a helyről.

Izgatottan kérdezem az íbiszt:

-Ki vagy te?

-Bemutatom Thotot, az íbisz fejű egyiptomi írnokot. – válszolja – A férfinak, akit meglátogattunk a teste él, de a lelke halott. El fogják ítélni, ezért kell megmérnem a szívét és feljegyeznem minden jót és rosszat, amit életében tett. Aztán felsorolom vétkeit a bírák előtt.

-Ki ő?- kérdezem.

- Ez az az ember, aki 44 lövést adott le Víctor Jarára a Népstadionban 1973 szeptember 11-én követően. - válaszolja. Az íbisz szárnyait csapkodva elrepül és eltűnik a ködös éjszakában. Hazaindulok.

Az írás és bölcsesség istenének, Thotnak feláldozott íbisz múmiák 

Pedro Guillermo Jara

Ibis

Una noche de neblina camino rumbo a mi hogar y una bandurria se posa sobre mi

hombro.

—Camina, me dice, y sigue mis instrucciones. Le hago caso.

 —Continúa derecho por esta calle. Camino derecho.

 —Dobla a la izquierda. Doblo.

 —Ingresa a ese pasaje y camina al fondo. Ingreso al pasaje y me dirijo al fondo.

 —Detente aquí. Me detengo.

 —Toca el timbre. Lo toco.

 —Espera a que abran la puerta. Espero.

 La figura de un hombre se perfila a contraluz en el dintel de la puerta. La bandurria

vuela hacia él y una luminosidad verde envuelve la escena. Yo espero. El ave observa al hombre:

su cuerpo gira, sube, baja, se transparenta como un holograma. La bandurria lo observa, lo

palpa y toma notas. Detalla cada acción como un notario público.

 Desparece la luminosidad, el hombre cierra la puerta y nos retiramos del lugar.

Intrigado le pregunto a la bandurria:

 —¿Quién eres?

 —Represento a Thot, el escribano egipcio con cabeza de bandurria o ibis me dice. El

hombre que visitamos está vivo físicamente pero su alma ha muerto. Hay que enjuiciarlo y

por eso tengo que pesar su corazón y anotar las buenas y malas acciones que realizó durante

su vida. Luego enumero los cargos frente a los jueces.

 —¿Quién es?, pregunto.

 —Es el hombre que descargó 44 disparos sobre Víctor Jara en el Estadio Nacional,

después del 11 de septiembre de 1973, me dice. La bandurria bate sus alas, vuela y desaparece

entre la neblina de esta noche. Regreso a mi hogar.

forrás: letrasdechile